A mosoly egy fegyver. Emberek tömegeit tudod irányítani vele.
Ami Neked a valóság, Nekem csupán egy álarc. Egy jelmez, melyben elbújhatok. Hol elrejthetem azokat a dolgokat, amikről nem akarom, hogy tudjon a nagyvilág.
Ha nevetek vagy rád kacsintok az nem feltétlenül azt jelenti, hogy boldog vagyok vagy kedvellek, csupán játszom a szerepet, amit megkövetelek magamtól.
Könnyezik a szem és nevet a száj,
nem sikoltok, úgyse hallod mi fáj.
Könnyezik az ég is, s vele nevet a nap,
hidd el csak Te vagy, ki rab...
Az őrület szélén táncolni csak látszatra veszélyes.
Nem értettem, hogy az elmúlt években oly ménsztrím blogokban sokak legbensőbb titkaikat, napjaik krónikájában szinte minden percüket megosztják országgal – világgal. Az okot persze tudom, de mégsem értem miért teszik meg.
VálaszTörlésItt minden szép és kódolt. Nem érti csak a lelkek „High Society-ja”. De ők többet tudnak meg írójáról, mint amit mainstream blogok írói elárulnak valaha is.
Amaz nem érdekel – ide igyekszem felkapaszkodni.
a.
vajon lemered venni az állarcodat, és tudni most tényleg azt csinálod ami nem követelődzés?
VálaszTörlésnagyon tetszik a blogod.nem tudom hogy találtam rá nem szoktam ismeretlen emberek blogját olvasni de az első mondat után végig kelelt olvasnom az egészet.nagyon tetszenek az idézetek.igy tovább : )
VálaszTörlés