.Elveszni.

Szeretnék álom lenni,
könnyű széllel szállni,
valóra válni,
örökre elveszni.

Szeretnék szeretni,
és szeretve lenni,
tündéreket kergetni,
fájdalmat feledni.

De mindezt csak szeretném...

Nézz a szemembe és lásd a világom.
Lásd a világot, mi ha nem vigyázol, édesen magához húz.
Magához húz, szorosan átölel és soha nem enged el.
De ne félj kérlek, ott melletted tudok maradni.
Vigyázom Rád, ha rémálom gyötör.
Veled könnyezem, s Veled osztom meg a gyönyört.
Csak kérlek maradj a világomban.
Maradj Velem...

Biztos akarod?-kérdezte a fiú, s hátát a kihalt fának támasztotta.
Igen-mondta bizonytalanul a lány. A lemenő nap sugarai megvilágították ezüstösen csillogó haját, ajkait, mik még a fájdalomban is mosolyra húzódtak, a piciny manófüleket s a szemeit. Azokat a kék szemeket, melyek a legtisztább éjszakát tükrözték.
Óvatosan átölelte a fiút. Érezni akarta. Érezni minden porcikáját. Azt akarta, hogy a fiú ugyanúgy szeresse, ahogyan Ő. Bármit megadott volna érte. Testét tálcán kínálta a szerelemért...
Két kezét az arcára tette és gyengéden megcsókolta.
Könnyedén hullottak le ruháik, mintha csak a szellő fújta volna le róluk.
Testük összeolvadt. Érezték egymást. Buja vágyak keringtek a levegőben, mit kitöltött a szenvedélyes pára.
Tiltott...egy elf és egy halandó ember testének kéjes tánca...
A lány jobban szerette a fiút, mint bármit ebben a rideg világban. Ő volt az egyetlen ami még itt tartotta. És a remény, hogy egyszer a fiú is így gondol rá...s nem mint a többi száz meg százra.
Testük reszketett a gyönyörtől. Szorosan egymás mellett feküdtek és élvezték, ahogy a Hold mosolyt csal az arcukra. Itt akartak maradni örökre.
A lány is mosolygott, talán az első szívből jövő mosolya volt, melyet a fiú hangja hamar elfojtott.
-Ne félj, ez nem változtat semmin. Barátok vagyunk.-súgta és álomra hajtotta fejét.
Könnycseppek gördültek le a halhatatlan arcon. A bánat könnycseppjei...érezte, hogy minden elveszett, s apró kezével táskáját kereste. Óvatosan belenyúlt, hófehér ujjaival megmarkolta a pengét. Magát a halált.
Már nem volt remény. Nem akart itt maradni...