Az alkony utolsó fénye lámpásként világít az elhagyott égen, vörös festéketcsíkot húzván maga után. Mint strasszozott övön csillannak a csillagok. Majd elnyelé a sötét, koromszínt ültetvén az égboltra, gyémánttal ékesítve művét.
-Alszik a víz, alszik a tűzben a parázs és alszik a kezem alatt a homok. Alszik minden, még az is, mi képtelen. De Én fenn vagyok,-szólt csendben, kedvesen simogatva a másik alvó testét-majd Én örködöm. Örködöm és vigyázom Rád, de Te most pihenj. Messze még a cél.
Lábait mélyen a homokba túrta, fejét az égre szegezvén sóhajtva folytatta-Én azt hiszem nem akarok a mennybe jutni. Tudod az olyan magasan van,-kezével hirtelen mozdulatott tett, mintha csak a csillagokat szerette volna markába zárni-Nekem meg tériszonyom van.
A gyenge szellő gyermeteg dallamot játszott, bebújva a szívbe, táncolva Véle, majd nevetve elszökve. Csak az apró lélegzetek törték meg a ritmust.
-Most képzeld el, milyen lehet egész nap egy magas felhőn ülni. Nem lenne elég az emberekre vigyáznom, még arra is kellene figyelnem, hogy le ne pillantsak. Biztos nem lennék valami jó angyal-konstatálta szomorúan. Lepillantva a földre újra szólásra nyitotta ajkait-de abban is biztos vagyok, hogy a pokolban sem érezném jól magam. Klausztrofóbiám van.-szeméből elindultak az első könnycseppek, hogy lemossák piszkos arcát-Azt hiszem semmire se lennék jó.
A probléma megoldhatatlannak látszott, csak csüggedten ült tovább a koszos földön, kezét egy pillanatra se levéve a másik csendben szundukáló testéről.
-Alszik a víz, alszik a tűzben a parázs és alszik a kezem alatt a homok. Alszik minden, még az is, mi képtelen. De Én fenn vagyok,-szólt csendben, kedvesen simogatva a másik alvó testét-majd Én örködöm. Örködöm és vigyázom Rád, de Te most pihenj. Messze még a cél.
Lábait mélyen a homokba túrta, fejét az égre szegezvén sóhajtva folytatta-Én azt hiszem nem akarok a mennybe jutni. Tudod az olyan magasan van,-kezével hirtelen mozdulatott tett, mintha csak a csillagokat szerette volna markába zárni-Nekem meg tériszonyom van.
A gyenge szellő gyermeteg dallamot játszott, bebújva a szívbe, táncolva Véle, majd nevetve elszökve. Csak az apró lélegzetek törték meg a ritmust.
-Most képzeld el, milyen lehet egész nap egy magas felhőn ülni. Nem lenne elég az emberekre vigyáznom, még arra is kellene figyelnem, hogy le ne pillantsak. Biztos nem lennék valami jó angyal-konstatálta szomorúan. Lepillantva a földre újra szólásra nyitotta ajkait-de abban is biztos vagyok, hogy a pokolban sem érezném jól magam. Klausztrofóbiám van.-szeméből elindultak az első könnycseppek, hogy lemossák piszkos arcát-Azt hiszem semmire se lennék jó.
A probléma megoldhatatlannak látszott, csak csüggedten ült tovább a koszos földön, kezét egy pillanatra se levéve a másik csendben szundukáló testéről.
-Én azt hiszem itt maradok-nyögte ki hirtelen-majd nem alszom, csak örködöm. Majd vigyázok Rád.-tette hozzá elégedetten, majd az alvóhoz bújt...
neked az angyalok között a helyed.(L)
VálaszTörlésSajnos nem tudom kifejteni azt amit gondolok. De a lényeg hogy imádom ahogy írsz!
VálaszTörlésÉs bár még igazán nem ismerlek, de Aylin jól mondja (L)
Hmmm... Én úgy vettem le, hogy ez Miion egyik barátjáról szól... :/
VálaszTörlésDe egyébként annyira széééép... De tényleg. Könnyfakasztóan megható. És valami hihetetlen könnyedséggel fűzöd egymásba a szavakat. Nem dagályos, nem túlcifrázott és mégis, több mint egyszerű szöveg.:) Tényleg művészi lett.:)
Gratulálok! :)
Hm... Rég jártam itt. :) Lett friss. :) Ezt örömmel látom, sajnos nem minden blognál van új bejegyzés, ha egy vagy két hétig nem nzek rá...:(
Puszi:
Pearly Pfeffer