2009. október 12., hétfő
.mese az életről.
Gyere ülj le mellém, most mesélek valamit.
Talán nem lesz sem szép sem boldog, de igaz lesz ígérem.
Az egész évszázadok mélységébe nyúlik vissza, oda hova emberi emlékezet nem juthat, s csak a könyvek poros oldalai emlékeznek rá haloványan.
Párizs, ámor bódító létének fülledt utcáin emberek szerelmet vesznek és adnak, bordélyház bordélyház hátán, a madame-ok egymást túlkiabálva ígérnek olcsó örömöt. Utcalányok saját erkölcsi mocskukban kéjesen hemperegve csábítják a fényt. Hol a pénz az úr, s az érzelmeket aranyáron mérik. Egy ilyen romlott világ és elkorcsosodott eszmék leple alatt gyengén bimbózó szerelmek kincséről szól ez a mese. Egy szajháról, ki nem becsüli a test értékét, s egy kedves szóért eladja szívét. Egy szívtelen kurváról, ki önutálatból süllyed a mélybe. De mint minden mesében, érte is eljő a királyfi, eljő de későn. A saját szerelmétől undorítóvá váló vérében fekvő szajháért jön. Nem bírta. Sóvárgott, éjjeleken virrasztott sírástól feszülő mellel, életgyötörte nyamvadt testtel. Szánalmas volt. Várta szívének királyfiját, hogy felbukkan a kupleráj ajtajában, újra megveszi és pénzért magáévá teszi újra és újra. De nem jött...férfiak alkoholtól bűzlő teste volt csak osztályrésze. A királyfi gyengéd ajkaihoz képest ezek szegecses lécek voltak. Beleszeretett. Ő aki soha semmire sem becsülte a szerelmet, szabadságra és viszonzott érzelmekről álmodott...álom is maradt.
Teltek az évek, tizedek és századok. Korszakok és kormányok buktak, és beköszöntött a mondernek ideje. Maradt a fertő, az érzésmentes szajhabábok, az utcán üvöltő stricik, az emberek szaga.
És maradt a ringyó, saját szerelmétól fulladozva, és maradt a királyfi tudatos keresve, majd meglelve és elhagyva.
Van ami örök, a többi meg hiába változik.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
most már lehet, szeretnék egyszer szerelmes lenni.. annyit olvastam róla.
VálaszTörlésAzt a világot tudod a legszebben leírni, amelyiket nem láttad-élted soha. Ha megéled, rájössz nem olyan. Olyan nincs, csak a képzeletedben...
b......c
Szia!
VálaszTörlésHa nem látnám a képeket, azt hinném, egy nő írja a blogot.:) Persze, még mindig fennállhat, hogy tévedek.:D
A művészeted valami furcsa nőieség szövi át, ami leginkább a szajhával való azonosulás visszatérő motívumában jelenik meg.
Tetszik a kettősség, ami az egész blogon végigvonul. Egyszerre hétköznapi, hiszen hétköznapi érzelmeket írsz le és egyszerre művészi, a költői/írói eszközök alkalmazása miatt, bár néha egy kicsikét túlzásba viszed.
Szerintem néha nem árt egy-egy vidámabb bejegyzést is írni, hidd el, meglesz a hatása, az újabb melankólikus, sötét hangulatú írás jobban fog ütni, így egy kicsit hozzászokik az olvasó és már nem érinti annyira mélyen.
Ami miatt még azt hittem, nő vagy: a szerelmes-szerelemunt írások és az az miatti depresszióban való tobzódás. Nem gondoltam, hogy fiú ilyen szinten el tud veszni ebben az érzésben.
Tetszenek a fantázialényekkel, halucinációkkal való kiegészítések. (Pl. a gyermek az ablaküvegben, álommanók...)
Meglepően jó a helyesírásod, ritkán találkozok ilyennel.:)
A zene nem mindig passzol a blog hangulatához, inkább reményvesztett hangulatú, szerelmes sanzonokat, vagy musicaleket tudok elképzelni, ha pedig a könnyűzenéhez ragaszkodunk, akkor Quimbyt, pl. ez a bejegyzés egy az egyben passzol a Quimby Bordély boogie című dalához.
Persze teljesen a Te döntésed, csak szerintem a komment arra való, hogy a véleményünket kifejtsük.:)
Ettől függetlenül nagyon tetszik a blog és most pfátlan módon megkérdezem, hogy belinkelhetem-e a saját honlapomra, ami egy kicsit hasonló hangulatú?:)
(Ez nem társblogság, vagy ilyesmi, nekem nem blogom van.:))
Tisztelettel:
Pearly Pfeffer
Rádkerestem MyVIP-en. :) Fiú vagy...XD Bocsánat a gyanúsításért, csak tudod, mindenki magából, nekem volt már olyan blogom, amit fiú néven írtam.:)
VálaszTörlésP.Pfeffer
Kedves Pearly Pfeffer.
VálaszTörlésÉrthető volt a gondolatod. Talán még túl gyerekes vagyok a tipikusan férfigondolkodáshoz(ennek örülök) vagy csipán a bisexualitás számlájára írható:)
Vidám bejegyzés...mitől is lesz vidám valami? Hisz a szerelemnél nincs boldogabb érzés. Persze ez lehet csupán sötét irónia. De próbálkozom Vele. Csak azt hiszem mindig elveszek a részletekben. Könnyű valami szépségéről írni, hisz maga a művészet, se nem vidám se nem szomorú, csupán az általa felszínretörő érzelmek.
Huhh hát a zene...a blog kezdetekor hallgatott zenét vannak fenn, igyekszem majd lecserélni/frissíteni Őket, hisz az ízlésem is változik bizonyos időközönként. Csak nehéz szép és értelmes számokat találni, amik passzolnak és kiemelik a szöveget nem héttárbe szorítják azt:)
Örülök nagyon a kommentednek, hisz ezért van. Persze nem azért írok, hogy olvassák, csupán jól esik. De ha már valaki erre jár, írhatna véleményt is. Ezt gyakran hiányolom, hisz viszonylag sokan olvassák, de kevés a visszajelzés.
És semmi baj a "gyanusítgatásért"(ami szerintem nem is volt gyanusítgatás:D). A legjobb az lenne ha az érzelmek szempontjából ez mindenki számára mindegy lenne. De ezek megint csak álmok egy valótlan Kánaán képéről.
És természetesen belinkelheted.
Én is kitehetem a blogod a listámra?:)
Üdv, miion.
(amivel írok ez a másik blogom(nem volt kedvem átjelentkezni), éppen egy "könyvszerűségen" dolgozom. sokak bíztattak, hogy menne...hát meglátjuk.:))
Köszönöm az engedélyt! :)
VálaszTörlésTermészetesen belinkelheted az enyémet.:) Igazán megtisztelő!
Valóban néha kicsit elveszel a részletekben. De amíg az írás csak az önkifejezést, a tolongó érzelmek levezetését szolgálja, addig ez nem baj, hisz maga a fő gondolatmenet sem más, mint a részletek.:)
A másik blogodat is megnézem, ha nem probléma, mert a stílusod is igazán tetszik.:)
Tény és való, a nemiségnek nem kellene jelentősnek lennie, ha érzelmekről van szó. De sajnos a mai világban a negatív tapasztalatok téves, de bebetonozódott előítéleteket alakítanak ki az emberekben, amik szinte a halálig megmaradnak, akármennyi "kellemes meglepetés" éri is az embert, hisz ilyenkor azonnal rávágjuk: a kivétel erősíti a szabályt.
Ez ellen nem tehetünk semmit. Csak mindenki álmodik a tökéletes világról, de az érte való harcot már másra hárítjuk, hogyha elbukna, akkor a felelősség már ne a mi vállunkat nyomja. Mert emberek vagyunk és gyarlók. És azt hsizem, gyávák a nagy tettekhez. :(
További sok sikert a bloghoz és a könyvíráshoz szintúgy! :)
Remélem, nem sokára olvashatjuk az újabb bejegyzést! :)
Tisztelettel:
P.Pfeffer
Az írásaid akkor lesznek a legjobbak, míg nem akarsz megfelelni senkinek. Legfeljebb magadnak. A zenék úgy jók, ahogy vannak. Lehet, hogy a Ny. Times szerkesztője más választott volna, de Te ezt választottad. És ez így van jól. Ilyen vagy, ezeket a számokat ismerted és ezeket választottad. Majd máskor mást fogsz nyilván. Ha jót, szépet akarsz írni, akkor írd meg, ami benned van. Ha majd azt/úgy írod, amit mások elvárnak – akkor, legfeljebb csak profi leszel. Abból meg van már elég.. Az írásaid pedig majd úgyis veled változnak. Tanúsíthatom, az eddigiek miatt később sem kell majd szégyenkezned.
VálaszTörlésb....c
T. Miion
VálaszTörlésKérem feletsen el engem végleg és ne kommenteljenálnéven a sarokba húzódva elbújva. Mivel az ip cím alapján azonnal azonosítani tudom önt Miért nem képes végleg kitörölni az emlékezetéből engem. Kérem ne foglalkozzon velem, mert unom már nagyon Miért lenne az jó önnek, ha újra veszekedés pattanna ki kettőnk közöt? Általam kíván népszerűsödni? Az utolsó kommentárját, olvasás nélkül töröltem
(A nevetséges magázó hangnem, az ön tükre)
Köszönettel
FH.
Kedves b....c!
VálaszTörlésGondolom, Te is szoktál írogatni, vagy hasonló, hiszen olyan szépen megfogalmaztad a véleményedet, aminek még van is alapja.
De azért nem kell magunkat álomba ringatni, hogy így jó meg tökéletes. Önmagában persze, hogy az. A pillanatot kifejezte, az író stílusát megtartotta, de azért nem árt, ha be tudjuk magunkat sorolni. Aki felteszi netre az írásait, az minden bizonnyal örömmel fogadja a reális, objektív kritikákat is, nem csak a dícsérőt.
Én sem állítottam, hogy nem jó, vagy hogy szégyenkeznie kell. Sőt!
A zenékről pedig csak a véleményemet írtam le. És odaírtam, hogy az ő döntése.
Továbbra is fenntartom, hogy nem adják vissza a hangulatot. Egyszerűen csak nem egy világ.
Bordélyházak, szajhák, szerelem és Kispál és a Borz? Könyörgök. Van, ami illik. Van, ami nem.
Ennyi.
Miion, további sok sikert! Nagyszerű a blog, de tökéletest senki nem tud alkotni! :)
Majdnem tökéletest azért tudsz.:)
Tisztelettel:
Pearly Pfeffer
T. Pearly Pfeffer
VálaszTörlésNem Miion-ról van szó az írásomban. Ezt is megerősíti neked szívesen. Vele egy sajnos zátonyra futott barátságot szeretnék helyreállítani
Üdvözlettel
FH.
Kedves Frances!
VálaszTörlésItt is bocsánatot kérek, ne haragudj, hogy félreértettem.:) Csak ugyanez a komment a Te blogodon is ott volt, az a bizonyos írás alatt, így hát ezt logikáztam ki.
Igazából nem nagyon érdekel, pontosan kiről is szólt az a bizonyos írás.:)
Nekem Miionnal nincs bajom, az írásai zseniálisak, innentől az se hatna meg, ha őt szidnád 6 bejegyzésen keresztül! :) És szerintem ezen félreértésünket ne itt tisztázzuk, már ha egyáltalán igényel bármiféle tisztázást is!
Már a Te blogodon is írtam: bocsánat!
Szerintem ennyire nem súlyos a dolog.
Nem állt szándékomban visszaviharozni Miion blogjára és előadni a félreértett verziómat!
Lehet, hogy nem látszik, de nem vagyok kavarós fajta! Ez kizárólag a Ti ügyetek.
További szép hetet!
P.Pfeffer
Tisztelt P.Pfeffer!
VálaszTörlésIgen, írtam rövid ideig egész fiatalon, de hamar rájöttem, hogy nincs hozzá tehetségem.
The Art is not a competition!! Ha igen, akkor az már egyszerű profizmus. Tökéletes? Majdnem tökéletes? Kinek mi, ill. az írás kiben mit vált ki. Persze veled is egyet érthetek akár, mert a tehetségen kívül fontos azért más is. Itt semmilyen különösebb helyesírási, v. grammatikai hiba nem zavart meg az olvasásban. Azt sem cáfolom, hogy nincs mit tanulni, fejlődni. Az, egy amúgy is halálig tartó folyamat. Hiszek azonban a tehetségben és nem kedvelem az erőszakolt irodalmi elvárásokat.
Azt, hogy mi illik mihez, én másként látom. Sokszor, az ellentétek erősíthetik egymást, kiemelhetik a szöveget, ill. „aládolgozhatnak” az olvasó hangulatának. Másszor egy semleges múzik lehet jobb. De egy biztos, hogy az író által választott zene legtöbbször megfelelő. Hisz hallgatja őket, együtt él velük, stb. Nincs az sem kőbe vésve, hogy pl. a Kispál „ehhez” nem és máshoz meg illik. Néha amúgy, meg kikapcsolom, mert úgy érzem jobbnak. Ez függ amúgy az olvasó hangulatától is…
b......c
Kedves b....c!
VálaszTörlésAz utolsó mondatoddal fogtad meg a lényeget. Valószínűleg az olvasó hangulata, ízlése szabja meg azt, hogy valakinek tetszik-e vagy nem. Inenntől a zene-téma meddő vita. És ezt hagyjuk is. De Miion minden bizonnyal szeretné hallani a véleményünket. Én kifejtettem az enyémet és Te is a tiédet.
Nyelvtani hibát én se igazán találtam. Néhány elgépelést, de az belefér.
A versenyhez több ember kell. Én Miiont nem hasonlítottam senkihez. Azt figyeltem meg, hogy mi az, ami jobban nézne ki, jobban jönne ki esetlegesen. Pusztán a saját érzékeimre hagyatkozva, nem hivatkozva másra. Innentől nem veresnyeztetem senkivel.
Nagy hibám, hogy magamból indulok ki. Én a saját művészetemet azért tárom a nagyközönség elé, hogy az építő jellegű kritikák alapján tökéletesíthessem azt. És feltételezem, hogy ezzel más is így van. Persze van, akinek a művészete öncélú.
Pearly Pfeffer