.Töredék.

-Hunyd be a szemed és képzeld magad elé a világ összes pillangóját. Melyiket választanád?
-Egyiket sem.
-Miért nem?
-Míg szabad, s csak szemem látja, szívem érezheti. De mihelyst kezemben tartom, az enyémmé válik. Már nem szabad és elveszti azt, amiért meg akartam fogni. A szabadságát s ezzel a varázslatot.

Hidd el csak addig tartasz elérhetetlennek, míg meg nem fogod a kezem.
Majd egy leszek számodra is, nem az egyetlen.

Hibátlan nem létezik. Távolról minden annak tűnhet, de közelebbről szemlélve észrevehetőek a hibák. Hallhatóak a botlások. De ez a tökéletesség.

A csalódás nem azt jelenti, hogy mások rosszul cselekednek, hanem megtörik a beléjük vetett hited. Ezáltal nem is másokban, hanem magadban csalódsz. Ez az igazság ára.

Most nézz a szemembe. Érezd, mi benne ég. És hazudd bele, hogy fontos vagyok. Hazudj úgy, hogy Te se hidd el.

Én Én vagyok. És Te ki vagy?
Ugye Velem maradsz?
Ugye Te sem gondoltad komolyan?
Szeress vagy dobj el.

Átölelt. Éreztem, ahogy lélegzett. A részem lett. Megszerettem. Majd elment és hátra se nézett.
Ne csodálkozz. Mit vársz a valóságtól?
Persze Nekem NEM volt fontos. Miért is lett volna? Hisz csak szerettem.

Nézem magam a tükörben. Mozdulatlan az arcom, s mégis nevet a tükörkép.

Egy angyallal háltál, s az ördög ébredt melletted.|Tán nem tetszik a szarvam?

Ülök a szobában. Hátam nekitámasztom a falnak. Gondolatban feketére festem mind. Hagyom, hogy a gyenge holdfény megvilágítsa festéktől mocskos testem. Hagyom, hogy szemem visszatükrözze a semmit, mit a világ helyezett oda. Hagyom, hogy beleolvadjak a sötétbe. Majd óvatosan kinyúlok az ablakon, és markomba fogok egy csillagot. Gyengéden végigsimítom aprócska testét, s visszahelyezem az égre. Azok közé, kiknek Ő is csak egy. A többi csillag közé. De Nekem Ő mindig a Csillag lesz. Az egyetlen. Még ha Ő ezt nem is tudja.
Visszaroskadok a földre, s könnyes arccal befejezem, mit elkezdtem. Árnyékba mártom az ecsetem s eltakarom a világom. Még pár vonás és megszűnik a fény. Eltűnik a Csillag.