.Érzelmek.

Hiszel a valóságban?
Ha valamiről azt gondolod, hogy tökéletes, akkor hibázol a legnagyobbat.
A szerelem sem tökéletes, csak magában hordozza a szenvedés művészetét.
A szenvedést, az édesen kínzó szenvedést és a lehetőséget az álmokra.

-Miion ne mocorogj már. Így nem tudom feltűzni a hajad.-morogta mögöttem Alizé.
Kedveltem Alizét. Mindig mellettem volt, ha szükségem volt rá. És kitűnő ízlése volt.
-Kész is lennénk-suttogta a fülembe, de mire megfordultam már a kanapén ült és hangosan kacagott.-Gyönyörű vagy Te halhatatlan szajha.
-De felvágták a nyelved-vágtam vissza, majd mosolyra húztam a szám. Gyors léptekkel a kandalló felé haladtam, töltöttem egy pohár pezsgőt, majd arcomra illesztettem az álarcom.
-Indulhatunk hölgyem? A bál nem tart örökké.-vetettem oda hanyagul.
-Hölgyem Neked a...-harapta el a mondatot, felvonta a szemöldökét és gúnyosan kilépett az utcára.
A holdfény szelíden megvilágította márványbőrünk és életentúli hatást keltett. Élveztem a gyenge szellő nyújtotta élvezeteket. Tisztában voltam a ténnyel, hogy az emberek szemével egy tökéletes felöltöztett porcelánbaba vagyok. Törékeny testalkatommal, a semmit tükröző kék szemeimmel, vállig érő ezüstszín hajammal még a vámpírok közt is elbűvölő ifjúnak számítottam. Persze ezt ki is használtam...
A kastély, mely a bál színhelyét nyújtotta, maga volt a tökély. A fény elragadóan tükröződött az üvegeken. Hívogatva minket.
Könnyed mozdulattal belöktem a kétszárnyas ajtót és meglepő látvány tárult elém. Több száz halhatatlan szebbnél-szebb ruhákban. Szenvedély izzott a levegőben. Boldog kacajok, huncut suttogás, buja sikolyok. Azonnal otthonosan éreztem magam. Minden túlfűtöttséget árasztott. Színkavalkád. Megnyugtatóan izgató.
Lágy bizsergést éreztem a tarkómon. Tudtam, hogy valaki figyel. Hátrapillantottam és egy pillanatra elállt a lélegzetem. Csak egy pillantás volt. De szívem a torkomban dobogott. Mélyen valahol már akkor elhatároztam, hogy kell Nekem. Ébenfekete haja lágyan simogatta arcát. Felsőtestét csak egy félig begombolt bársonying takarta. Szívem egyre hevesebben dobogott, amint egyre alaposan vizsgálgattam az idegent. Koromszín szemei szinte megigéztek. Valami különös csillogás volt benne. Egyszerűen elvesztettem az önkontrollt. Emberi lassúsággal elindultam felé ezzel magamra vonva a teremben lévő vámpírok tekintetét. Halkan melléléptem, kezem gyengégen az arcára helyeztem, ujjaimmal kéjesen simítottam végig ajkait. Éreztem, ahogy mosolygott. Gyermeki ártatlansággal bámultam. Együttérzően átölelt. Halkan fülébe leheltem, hogy mégis mindenki hallja-már vártalak D.-és hosszan megcsókoltam.