Csend a csendben, s mégis üvöltenek a falak,Csak a test beszél, hisz rég elhaltak már a szavak.
Sikolt a gyermek, száját nem hagyja el hang,
Némán győzi le megviselt lelkét a harag.
Irigyen néz mást, ki nála lehet boldogabb,
S piciny testét betölti egy buja gondolat.
Kevélyen pillant fel a magasba,
Fösvénynek magának maradna.
Torkosan falja azt, mit nem szabad,
Restségén nem fog már akarat...
Bűnösnek születik, mind ki él,
Halál után minden új életre kél...
A félelem nem más, mint saját gondolataink túlnagyítása és kivetítése az életbe.
Az emberek nem a haláltól félnek, csak féltik elveszteni azt, ami itt tartja őket.
Sententiosus.
VálaszTörlésa.