.Álom és Valóság.

.Idézet a régi blogomból.

Filozófia óra. A tanár csak mondja, az évek alatt már jól begyakorolt szöveget.
Csak szófoszlányok jutnak el a tudatomig, de elég ahhoz, hogy rájöjjek az emberi egyediségről van szó. Mennyire elcsépelt téma. Egyediség? Egyéniség? Vicces…divattá vált kitűnni a tömegből, egymás ötleteivel dicsekedni. Kreativitás hiány. Lassan népbetegség. Fárasztó és unalmas…érzem, ahogy szemem lassan becsukódik. Próbálok ellenállni az álmok hívó szavának, de gyengébbnek bizonyulok.
Üres a terem. Már vége lenne az órának? Minden oly furcsa, túl kihalt.
Nagy nehezen összepakolom a cuccom, felhúzom a kabátom és kilépek az osztályból. A folyosó is csendes, mintha évek óta nem járt volna itt senki. Kezdek nyugtalan lenni.. Érzem, hogy valami nincs rendben. Szabadulni akarok, minnél messzebb ettől az átokverte épülettől. Lerohanok a lépcsőn, elsuhanok a tanári előtt, de a látvány elborzaszt. Véres kéznyomok a falon, hullamerev testek mindenütt, a filozófia tanár arcára ráfagyott a félelem. Megengedek magamnak egy halvány mosolyt. De belémhasít a rettegés…valaki van itt. Az eleitől kezdve éreztem. A kijárat felé veszem az irányt. Valami megállít, egy érzés, egy hang, vagy csak valaki közelsége…az udvaron…Hirtelen elillan minden borzalom, tudom, hogy oda kell mennem. Lábaim külön életre kelnek és csak visznek és visznek. Mire észreveszem már a hátsó udvarra nyíló ajtó kilincsét markolászom. Nagy levegőt veszek és kilépek a hidegbe. A hűvös szellő simogat, cirógatja a hajam. Egy idegenre meredek, ki gyengéden, de annál elszántabban hívogat. Elindulok felé, közelebb és közelebb, majd szorosan átölelem. Úgy érzem, mintha mindig is Rá vártam volna. Kezeivel óvatosan átkarol és még közelebb húz. Hófehér testének ridegsége imádattal tölt el. Ajkát ajkamhoz emeli, ébenfekete haja lágyan arcomhoz simul és mélysötét szemeiben megpillantom saját szemem jegesen kék csillogását.
Majd szája lejjebb csúszik…egészen a nyakamhoz…
Megszólal a csengő. Kinyitom szemem és mérgesen összegzem, csak egy álom volt, de padtársam hangja nyílként hasít belém.
-Miion, Te vérzel…

Az Álmokat csak egy vékony üveg választja el a Valóságtól…Tanulj meg sérülés nélkül átlépni az üvegen.