Reménykedsz, hogy van ki éjjelente vár,
s álmaidban, fáradtan karjaiba zár.
Érzed, szeretnéd, akarod,
hogy valaki legyen a Te angyalod.
Akarni kevés, nem számít a szó,
mindent ellep a vakító hó.
Üres a táj, börtönt alkot a jég,
és a hold még egy utolsó táncra kél.
Ő nem lehet Tiéd, Ő nem lehet,
Hidd el önként, nem Téged szeret.
Mikor csak elméd tudja, hogy fáj mi nincs,
szíved hozzáköt, mint megannyi bilincs.
Mikor kimondod azt, mit nem szabad,
akkor vagy csak igazán önmagad.
Tiltott az érzés, hamis az álom,
emléke tova soha ne szálljon.
Majd ópiumcseppek, majd elemészt,
tőle csak nyugalmat remélsz.
Herceg ura herceg nem lehet,
könnyes szemed az égre mered.
Keresel egy meg nem született csillagot,
Mosolyáért szívedet adod…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése